Csikai Gábor: Nem maradsz láthatatlan
egyszer régen rád akadtam
még nem voltál láthatatlan
azzá én is nemrég lettem
igaz hogy csak elméletben
mert azért egy kicsit látszom
és ha néha kicifrázom
emlékeim szétesését
akkor se mar végre éhség
se szomjúság meg nem tépáz
hiszen ott áll bennem két ház
egyik romos másik új még
ha falukra rá is fújnék
friss festéket kis varázsport
mégis tudnám titka más volt
annak mivé mára váltam
az örökös árapályban
így maradtam láthatónak
és ha felém jár a csónak
melybe szíved ága pattan
te sem maradsz láthatatlan
Csikai Gábor verse korábban a Szöveten:
Previous
One Comment
Pingback: