Csák Gyöngyi: Végül

sírsz, a fájdalom /
nyelvét gyakorlod,

sírsz, a fájdalom
nyelvét gyakorlod,

csontjaidban halkulnak
lázas zenék,
elfelejted
Isten kezében
hangszer voltod

megbocsátanak-e majd
a halottak, kiknek
bőrében annyiszor
feszengtél reménnyel,

és azok az élők,
akiket kioltottál
örökre magadból
az egyetlenért, ki
sohasem létezett?

Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:


Discover more from SzövetIrodalom

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Leave a Reply