VERS

Csák Gyöngyi: Végül

sírsz, a fájdalom
nyelvét gyakorlod,

csontjaidban halkulnak
lázas zenék,
elfelejted
Isten kezében
hangszer voltod

megbocsátanak-e majd
a halottak, kiknek
bőrében annyiszor
feszengtél reménnyel,

és azok az élők,
akiket kioltottál
örökre magadból
az egyetlenért, ki
sohasem létezett?

Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .