Márkus László: ecce homo

nem fogod fel minden rosszról mi ér magad tehetsz
amíg befutod az égiek festette pályád minden zugát
néha ismétlésre ítéltetsz többször is begyűjtve hibáid
a papírzsepit sem dugod vissza virágmintás tartójába
ha felfogta orrod híg levét vágod magunk alatt fejszéd
nyiszlett nyelét markolva az ágat melyen kucorogsz
szidod a sorsot az égieket megátkozva minden embert
elsőként azokat kik tiszta lélekkel nyújtott segítő kezet
gőgösen trónolsz papírmaséból gyúrt piedesztálodon
azon merengve hogy pingálj jeleket e céda világodnak

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: