Fellinger Károly: Kockacukor

Mindenki másképp mindenki,
elsődlegesen nem
azt szeretjük magunkban,
amitől, vagy amiből kifolyólag

fontosak vagyunk,
s ez megfontolandó.

Az autista nagyovis kisgyerek,
aki képtelen elmesélni élményeit,
beavatni szüleit titkaiba,

mindezt világgá kürtöli egy saját rapben,
amiben figyel a ritmusra,
a szöveg végi rímekre,
a mondanivalóra, arra,
ami a vele történt dolgokról szól,
ami hétköznapi
és megismételhetetlen,
mert nem lehet kétszer
ugyanabba a folyóba lépni,
csak beleszületni.

Még az ösztönösségnek is
megvan a maga helye,
a gyerek jobbra-balra mozgással
tetőt épít maga fölé,
s nem esik kétségbe,
ha beázik a kockacukor.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten: