mit láthatnál most szememben
amikor lelkemből szelíd szeretet
helyett félelem lidércfénye villan
felismernéd bennem most is a
macsóvonásait levetkőző
figyelmes kedves de határozott férfit
vagy már csak egy szánandó ember
lelke néz rád arcának ablakából
zsigereimbe szoruló gondolatfelhőim
sprőd szóhalmazzal permetezik bensőm
kibújnék álarcomból mit rám húzott
a korszellem de lel visszhangra bennem
azután megcsillan a lenyugvó nap
bíborfényétől portréd falamon
asztráltested mámorító varázsa fellobban
ereimben és szerteszórja bánatom
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
