Márkus László: Skarlát betűk

Az öröm és bánat csuhája egyforma mindig,
miután faképnél hagynak. Visszatekintve alig
tudom megkülönböztetni egyiket a másiktól.
Mindet elkoptatja a múlt sprőd malomköve.
Csak anyám halála és hűtlenné vált szeretőm
emléke visel skarlát betűt, mi lángoló jelként
vésődik belém örökre, s agyam rejtett zugából
hangyasavas fröccsenésekkel irritálja lelkem.

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: