A múlás mutatóujjára /
kitűzve /
árnyadnak sincs /
már semmi kímélet.
A múlás mutatóujjára
kitűzve
árnyadnak sincs
már semmi kímélet.
rózsaágon
rázkódó bogár –
szárnyadban működik
a véletlen perc,
dolgozik életlen
rózsakéssel:
egyetlen időd van.
ne késs el!
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Karót nyelt bent a kétely, / és míg öblíted, hogy pusztítsd torkodról / a félsz-szilánkjait, buzgón kulcsolod / reményteli szóért kezed, / határmenti fagyokból / másképp rögzül a képzelet.
Emlékszem; / Összeroppant almaízre, / tört fogunknak feszült gerezdre.
ahol gyakran eljárok, / valami furcsa okból kifolyólag, azt a helyet