Lauer Péter: Cipőfűző

négy Nádasdy sorra


Van az úgy, hogy folyton kibogozódik.
Hajolok, kötöm, nem sejtem, mikor:
pedig a halál minden nap elindul.
Megkeres és lő, talál és süllyed,
és azt hiszem, hogy kortalan vagyok.
Nem lehet várni kibomlott fűzővel;
élettel vegyes szőnyeggel szemezve.
Legvégül, jön és elvisz magával,
hogy ne sivalkodjak, dőrén ne sírjak,
meg legyen kötve, úgy igazából..