Sosem voltam magányosabb, mint itt, köztetek. /
Hogy sosem úgy hajoltam, ahogy engedtetek, /
azért nem kérek bocsánatot.
Sosem voltam magányosabb, mint itt, köztetek.
Hogy sosem úgy hajoltam, ahogy engedtetek,
azért nem kérek bocsánatot.
Vagyok, mint tű hegyén a por,
mielőtt áthatol az anyagon.
És az anyag is magam vagyok.
Az a valahol folyton feslő anyag.
Virrasztok egy belső ég alatt.
Már a fogaim se látszanak.
Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
A rendező akkoriban hónapok, sőt talán évek óta búskomorságban élt. Egész napokat töltött azzal, hogy hanyattfeküdt az ágyon, és a plafont bámulta. Ha pénzhez jutott, vett egy üveg vodkát, és berúgott. Ezt később mindannyiszor megbánta,…
Az öröklét őrei 1974-ben kerültek napvilágra a világ egyik legismertebb, kínai terrakotta hadseregként híressé vált régészeti leletének első darabjai. A Csin-dinasztia alapítója, az első kínai császár, Csin Si Huang-ti mauzóleuma és egy városnyi sírkert rejtőzött…
Bevonjuk az eget: / óriás vitorlát. / Horizontunk / póktojásos kulcslyuk.