Aranyi László: Csak annyit mondanék… (jegyzet); Salvator Mundi (visual poem)

Csak annyit mondanék, a Szövet úgy jó, ahogy van… (Mert minden idők egyik legjelentősebb magyar nyelvű folyóirata…)

   A fejlődés viszont nem állhat meg. Kézenfekvő volna megteremteni a saját könyvkiadást. Csakhogy… Véleményem szerint az antológia-szerű kiadványok anakronisztikusak. (Nem olvassák őket, a szerzőkön kívül senki sem vásárol belőlük.) Egy-egy szerző könyve pedig a magyarországi könyvterjesztési gyakorlat falaiba ütközne. (Kvázi „szamizdat” maradna, mint a közelmúltban Amerikában megjelent könyvem.) Ráadásul pénzt kérni a boldogtalan szerzőktől a nyomadkölség előteremtésére gyalázatos értéktorzítás!

   Viszont lehetne évente adományozott Szövet-díj. Követhető példa a régi Mozgó Világ „Aszú-díja”. Egy üveg bor, meg emléklap mindössze. De a „szakmai” presztizse jelentős. (Jelentősebb, mint egyik-másik állami díjé…)

 Vakmerőségnek tűnhet, de egyedülálló jellege miatt javasolnék egy „Dühöngő” rovatot, a gátlástalan költői kísérletek publikálására. Ide főleg a fiatalok avantgárd művei kerülhetnének. Na, kiből lesz az új Kassák? Mert a pályakezdőket a szerkesztők rögtön elkezdik idomítani. Ha publikálni szeretnének, kénytelenek „szalonképessé” tenni műveiket.

Aranyi László: Salvator Mundi

   Végül a nagyszerűen sikerült műfordítás-pályázatot is feleleveníteném.

Boldog Új Esztendőt kívánok!

Aranyi László legutóbb a Szöveten: