Molnár József: Arcáról patakokban

Anyám kórházban él,
műtét előtt és után,
születéseit, halálait,
csendben ünnepeljük meg.

Anyám szó nélkül bólogat,
bevesz mindent, amit adnak,
szobájában alszik a villany,
gyertyával imádkoznak.

Anyám bölcsen figyel,
nem bosszankodik, ha kéne,
gépekkel barátkozva,
kóbor cicákat simogat.

Anyámmal semmi baj sincs,
vak, de még jól lát,
süket fülén át az ég is,
dorombolva dörömböl.

Anyám néha sír is,
de csak ha nem bántja senki,
arcáról patakokban,
elfolyik a jövő.

Anyám éjszakai lepke,
szárnyának rajzait látom,
emelkedik és boldog,
gombostű-kifeszítve.