Földi Erzsébet: Mömö (II.)

A családfenntartó szerep teljes egészében édesanyátokra hárult. Testvéreiddel együtt korán szembesültetek ezzel a ténnyel, és ha mód volt rá, próbáltatok valami módon segíteni neki.

Egy időben selyemhernyó tenyésztéssel foglalkoztatok. Jó kereseti lehetőségnek tűnt, de rengeteg eperlevelet kellett begyűjteni, mert a hernyók állandóan rágcsáltak. Az ügyet leginkább a Kiserdő – eredetileg Epres erdő – közelsége támogatta. Miután a hernyók begubództak, nagy reményekkel megjelentetek a Gubógyárban, ahol pár garas nyereséggel zárult a vállalkozásotok. Csalódtatok.

Úgy érezted, komolyabb segítségre lenne szükség.

A történetben rég jelen volt a legendás Csajkás Julis, aki a közeli Prágai-híd utcán sodorta élete fonalát.

Julis sokgyermekes családból származott és kilencévesen került a Csajkás családhoz, mint szolgáló. Szóbeli egyezséget kötöttek: ha becsülettel helytáll, dolgozik, vezeti a házat és a gazdaságot, kiápolja a testvérpárt, örökösüknek tekintik.

Julis ott nőtt fel, vált igazi gazdasszonnyá. Minden munkát elvégzett a házban, a ház körül, az udvaron, a kertben, dolgozott a földön, a szőlőben, ellátta a jószágot – lovakat, teheneket, disznókat, baromfit –. gyakran akár férfiember helyett. Főzött, sütött, mosott, vasalt, takarított, felmázolta a gangot, a padlást. Ügyes volt, gyors, tiszta, égett a keze alatt a munka. Reggeltől estig módszeresen végezte a tennivalókat, mégsem látszott különösebben fáradtnak.

Kislányként kijártál velük a szőlőbe, gereblyéztél, összeszedted a letört gallyakat. Ha kellett, hazaszaladtál plusz kosárért, de hogy ne menj üresen, hazaküldtek veled ezt-azt: termést, gyümölcsöt, veteményt.

Piacoztatok is. Ilyenkor hajnali háromkor keltetek, s te néha állva elszunnyadtál a kimerültségtől. Keresményed a nap végén kosár szőlő vagy más gyümölcs, frissen szedett hagyma, krumpli, paradicsom, paprika volt. Julis juttatott babot, sárgarépát, zöldséget, egyéb kerti veteményt, szezonban salátát, retket, uborkát, csemegekukoricát. Minden jól jött a család étkeztetéséhez.

Akkoriban kitűnő vacsorának számított a szőlő, az alma, vagy a dió, karéj kenyérrel.

Előfordult, hogy sok munka akadt a szőlőben. Délben nem mentetek haza, a helyszínen főztetek felejthetetlen ízű krumplipaprikást, mert minden hozzávaló friss volt, akkor került ki a földből.

Más alkalommal a csirke mellé karalábéfőzelék készült. Olyan jól sikerült, hogy Julissal együtt addig kanalaztátok, míg mind elfogyott, a vasárnapi miséről érkező testvéreknek nem maradt semmi.

(Majd sokkal később, már a háború idején is folytatódtak a munkajellegű kirándulások a szőlőbe. Két emlékezetes eset kötődik hozzájuk, mindkét alkalommal piros ruhát viseltél.

A domboldal aljában tehenek legeltek és a bikákat is kiengedték. Azok észrevették a hazafelé igyekvő csoportot, főként a mozgó piros ruhát. A hajsza nagyon egyenlőtlen lett volna, ha nem épp a domb kerül az utatokba. Ti leszaladtatok a domb másik oldalán, a felfelé igyekvő bikák elvesztették a nyomotokat. Megmenekültetek.

A másik esetben a légiriadó a szőlőben ért titeket, de már lefújták, amikor haza indultatok.

A szőnyegbombázás után a város porfelhőbe burkolózott. Piros ruhád miatt a szőlőkben rekedt emberek össze-vissza kiabáltak: – Bújjanak le abban a piros ruhájukban!

Egyesek az alacsonyan repülő gép pilótáját is látni vélték: néger volt és nevetett…

Te és Julis kölcsönösen kötődtetek egymáshoz. Sokat tanultál tőle, ő pedig becsülte igyekezeted, helytállásod. Kisegítettétek egymást munkával, javakkal, s ha épp akadt ráérő időtök, jókat beszélgettetek, ami nem megvetendő szórakozás. Különös barátságotok megállta az idők próbáját és ma is példaértékű lehet.

Ifjú éveid legszebb élményeit a nyári szünidők jelentették.  A legendás Etus néni unokája, Vince Magda harmadik unokatestvéred volt. Nálad szerencsésebb körülmények közé született. Míg te hat elemit, majd később inasiskolát végeztél, ő a Zárdába járt, naponta kocsin hozták be a városba és vitték haza, majd Pesten, az Angolkisasszonyoknál folytatódott a képzése. Életkörülményeitek különbsége nem befolyásolta kettőtök barátságát. Számára társaság voltál a szünidő idején, a tanyán, számodra pedig a nyár a hatalmas birtokon a gondtalan, határtalan szabadságot jelentette. Magdával szerettétek egymást.

Sétáltatok a földeken, beszélgettetek, lovagoltatok, teleitattátok a gulyást frissen fejt tejjel.

Egyszer kivezettettétek vele a bikát, amiért a gulyás nagyon kikapott Magda édesapjától, Vince Dezsőtől:

– Hogy merted? Volt eszed?

– A kisasszony kérte…

– Akkor sem! Mi van, ha azt mondja: ugorj a kútba…

Máskor séta közben találkoztatok a szomszéd szerb családdal és Magda meginvitálta őket: – Tessék eljönni hozzánk látogatóba!

Odahaza szólt édesanyjának, hogy hamarosan vendégeik érkeznek. Baba nem haragudott a meghívásért, csupán azért neheztelt, hogy lánya ripsz-ropsz helyzet elé állította. – Máskor szólj időben! – okította.

Bevontak minden cselédet a munkába, vágták, kopasztották a szárnyasokat, főtt az ebéd, Baba pedig süteményt sütött. Az alapanyagokkal nem volt gond. A lépcső mellett nagy kamra terpeszkedett, ahol dió, mogyoró, mandula, mazsola, narancs, citrom, aszalt gyümölcs zsák- és ládaszám várakozott.

(Volt rá eset, hogy Rozika nagyanyám munkaügyben járt a szálláson. Vendégeket vártak és Baba ruháin kellett alakítani. A munka végeztével nagy kosár hasznos élelmiszerrel megpakolva bocsátották haza.)

Magda jól ismert téged, tudta, hogy megvannak a képességeid a továbbtanuláshoz. Nagyanyját, Etus nénit próbálta agitálni: – Mama, kérem, a Rozika olyan okos, taníttatni kellene!

Etus néni ügyesen kitért: – Elég nekem a család. Azon kívül egy kispapot is kosztolok…

A továbbtanulás lehetősége ezúttal elmaradt, de kárpótolt első, igazi, meghatározó és felejthetetlen munkahelyed, a Bányai üzlet. Ez örömmunka volt, csodálatos környezetben, emberséges munkaadók oldalán. Szép, közös terveket szőttetek a jövőre nézve, de a háború szétzúzta az álmokat…

Földi Erzsébet memoárjának előző része a Szöveten: