Mutogatnak rám, miért vagyok komor
és kezem miért sörösdobozon pihen;
hogy ki van kötődve a két cipőfűzőm,
rojtos a dzsekim, meg hajamismilyen,
de minden nyeszlett sóhaj üres locsogás
és vartyogás csupán zúgó koboldfülemben.
Mit tudnak ők! Csak egy órát… ha csak egy
órát lennének odakint az utcán helyemben!