Mikor a télben kipányvázott barom,  
kinek csűdjét, farát farkasok marják,  
és kifordult szemfehérjével  
világítja be a rettenet éjszakáját.  
 
Mikor a térdre zuhant ég sötét vásznai repednek
és a véres nyál korbácsként csap vissza  
a rémülettől szétnyílt orrlyukakba,  
s a dobogó testet a születés-pokla föliszza.  
 
Amikor a belátott halál elfogadása már  
visszavágyna a jászol vasához,  
szénakérődzős, macskás, tyúkocskás csendhez.  
 
Akkor öltözd le a húst magadról,  
mert itt már a nemlét határoz. Voltál.  
Hiába védekeznél: a Most a Nem lesz.


Fábián István: kérdezte-e valaki a csatalovakat