Tasev Norbert

Igazítás véletlenekre

A lerázók akaratában sosem
szabadna kiszolgáltatottan megbízni;
sem ilyen-olyan félig kézhez kapott alkukat,
ál-szerződéseket elkunyerálni esengve,
alázatosan, hogy bezárt ajtók
mögé eresszék már végre be az embereket,
mert odakint farkast-kiáltó ordas-hideg van.

Bevallható lenne, hogy lehettek
volna persze néhanapján jólcsengő,
pattanó tervek, elképzelések
de hát ha már mindent leszavaznak,
cementtel öntenek szükségtelen
körül nem is csoda,
hogy egy-egy régió,
akárcsak valami botcsinálta,
elátkozott Karthágó kietlen
pusztasággá lészen,
ahol fa, virág, ökosztisztéma
sem telepszik meg,
csupán csak milliárdokba kerülő
turista-látványosságnak álcázott ócska,
termesz-rágta fahíd-tákolmány.

S miként a szúrós hús-tüskéket
növesztett vadgesztenye valahogy
az ember is tán így küszködik egyre
viszontagságosabban,
önmagát marcangolón
a bizonytalanított jelenidőben,
ha érzi s tudhatja még nem bizonyos,
hogy minden kérdés-válaszra
egyértelműen s bizonyosan felel-e.
Ma már merő alvászavar a Valóság,
melynek Kafka-szőrzete még egyre nő,
mint valami tasmán-ördögnek,
akit elfelejtettek megborotválni birkanyírókkal.

Aesopus csupán csak szépen
nekivágott kedvére,
viccesen mesélgetni egy élhetőbb Világot
s míg a mezei s házi egér kedvükre veszekszik,
alamuszi módon diskurál egymással
odakint alattomos,
kisstílű kis férgek egymást zabálják fel,
akár a legtöbb kolonc-zsákmány prédát,
amit a természet eléjük vetetett.

Egyetlen, jó kiszámított zaklatás
mostan az egész Élet;
s míg ,,egyesek” egyre ügyesebben
forgatják önző, mohó hazárdjátékaikat,
orosz rulettjeiket,
addig a nagybetűs átlag inkább
a tartós túlélésre játszik
s inkább azt szeretné,
ha tartósan megállapodott
kompromisszumok oltárán nyugodtan,
kiegyensúlyozottabban telhetne élete,
akárcsak Ivan Gyenyiszovics egyetlen napja