Fellinger Károly
Szélvédő
Azért tanultam meg beszélni, hogy ki-
hívjam magam ellen a visszhangzó csönd
bocsánatát. A feneketlen, vízzel
telt kút már egy madárkortytól üres lesz.
A lehetőség s a szükségszerűség,
vakon születve, egymással szembenéz,
átlátnak egymáson. Összemossa a
képzelet a lecsillapodott tengert a
megfáradt, védekező viharral, mi-
közben minden esőcseppet megkülön-
böztet, önkéntesként, besorozottként.
Így válik ketté a feneketlen szomj
a reményvesztett költő háta mögött.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
