Erdei Péter rendszerváltó politikai munkás, vegyészmérnök, informatikus, nyugdíjas mérnöktanár. Gimnazista kora óta ír verseket, amelyeket három éve a haiku és a haiga törvényei szerint formál kifejezésssé. Emellett a Mail Art magyarországi művelője.
A Mail Art kiterjedt kulturális mozgalom, amely postai lapokra, küldeményekre koncentrál, ezekből hoz létre művészi tettet. „Kirobbanásának” korszaka a múlt század nyolcvanas éveire esett. Milyen módon változott meg a szerepe és helyzete a digitális korban?
Megítélésem szerint a Mail Art a késői avantgárd mozgalom „terméke” volt, én legalább is a hetvenes nyolcvanas évek lengyelországi avantgárd művészeinél találkoztam ezzel először Adrzej Partum köreiben.
Az akkori képeslapok lehetővé tették az akkori szocialista viszonyok között élő művészek számára a nemzetközi megjelenést. Innen származik az ötlet, hogy a verseket és képeket egy egységként kezeljek.
Azt viszont nem tudom megmondani, hogy a közösségi médiában mekkora lehet a Mail Art szerepe, és jó volna elkerülni, hogy a XXI. században ez valamiféle gyenge utánérzés legyen, vagy ami még rosszabb, öncélúvá, értelmetlen reklámszlogenné váljon, mint például az „Avant-Garde Bronze” színű Landcriuser autó.
Kissé keserűen mondom és remélem, hogy nincs is igazam, de a mozgalom helyzete szerintem nagyon nehéz: az akcionizmusnak még lenne is helye, ha beleférne a jelenlegi húsz másodperces figyelmi időkorlátba, de ki foglalkozna ma művészeti kiáltványokkal?
Miért tartja fontosnak, hogy haikuit ebben a formában, vagyis a haiga keretei között tegye közzé?
Egy jó haikunak szerintem az a legfontosabb tulajdonsága, hogy az olvasót továbbgondolásra ösztönözze, amit a haigában a kép megtámogat, de szűkítheti is az értelmezési lehetőségeket, tehát a haiga egyszerre lehetőség az olvasó figyelmének megragadására, de egyben veszélyes is.
Egy szerkesztő írta nemrég, hogy egy verseskötet önmagában ma eladhatatlan, vagyis kevésbé érdekli az embereket. Ennyiben mindenképpen kiút a haiga, mert a vers rövidsége és a kép értelmezhetősége szerintem megfelel a mai kor olvasói, befogadói szokásainak. De egyébként is számtalan verset látok képekkel megjelenni, ahol a kép az inspiráló, vagy fordítva, mint nálam, a kép az inspirációs termék.
A haikunak nagy hagyománya van a magyar irodalomban. Miért fontos a magyar kulturális közéletben ennek a kifejezési formának a jelenléte?
Bár a magyar nyelv nehezen teszi lehetővé a haikuk írását, már Adynál, vagy Szép Ernőnél is olvashatunk haiku szerű verseket és a magyar költészet remekei is sokszor, sokféle értelmezésre adnak lehetőséget. Fodor Ákos költészetre pedig véglegesen „magyarosította” a műfajt. Ha visszatérhetnék az avantgárdhoz, úgy fogalmaznék, hogy nem az a kérdés, mire gondolt a költő a versírás közben, hanem hogy mire gondol az olvasó olvasás közben.
Bence Erika
(Az interjú nyomtatott változata a Családi Kör 2025. szeptember 4-ei számában jelent meg.)
Erdei Péter legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
