Csák Gyöngyi: Csak ennyi volt

Csák Gyöngyi

Csak ennyi volt

A mozdulatlan
mozdulni látszik,

porszemekben szitál
az örökhöz hasonló-,

a kánikulát megtörik
lassan a szellők:
a szél kimért
tánclépései-

ökörnyálban örvénylik
apám hangja
az egykori még utolér
s az arctérkép foszlányain
a száj, amint az ital
megoldja szigorúságát
a gyerekkorom valamelyik
estjén, sandítva néz
rám és dadog:
„téged én csináltalak
biztosan, mert az arcod
s az orrod az enyém”

csak ennyi volt,
ennyi jutott,
a meghittből; ez a
félrészeg mondat él,
történetéből kihagyott
nyelve hegyén mi sorvadt
kimondhatatlanul –
mennyit tagadott meg, le,
mit fojtott belé
a férfibüszkeség?