Köves István: Hazacsoszogott

Köves István

HAZACSOSZOGOTT

Miklós bátyám hitte az Istent, konokan,
Feleségét, két kislányát Auschwitzban hagyta,
Egymaga csoszogott haza ötvennyolc kilósan, minek,
Péntek esténként gyertyát gyújtott, hozzá öltözött,
S míg várta a szombat bejövetelét, azóta hetente
Újragondolta az életét.
Nézte a meg-meglebbenő lángot, az árnyakat,
És szörnyű szitkokat szórt ima helyett a magasba, majd
Kifulladva a káromlásban, széthajtogatott maga előtt
Egy selyemsálat, s nézte benne a szokatlan vaskos,
Fahéjszínű szappankockát, rajta a kanyargósan
Domborodó fölirattal: Jude Seife,
Aztán arcához emelte csak, s szorította magához,
Hosszan, lehunyt szemmel, némán szipogva.
Álmában gyakran fulladozva kiáltozott idegen szavakat,
Reggel szótlan állt az ablaknál, s nézett mereven kifelé.
Az én hithű Miklós bátyám – lázasan mondta –
Szívből gyűlölte a Mindenhatót.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: