Csontos Márta: Élettapasztalat és írói kompetencia

    Még mielőtt elkezdenénk gondolkodni, hogy hol találjuk a térképen Terenák városát, máris tájékoztatom az olvasót, hogy Szeged városa kerül fókuszba a szerző szinte valamennyi novellájában. Bátyi Zoltán írásai lehetőséget nyújtanak annak megfogalmazására, hogy milyen a jó a novella, ugyanis az olvasás megkezdését követően a könyvet már nem is akarjuk letenni, annyira magával ragad bennünket az élettapasztalat és az írói kompetencia együttes jelenléte.      Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod – hangsúlyozza Arthur Schopenhauer – és valóban, a szerző hatalmas élményanyaga és a környezetét meghatározó mikrovilág történései mesélés közben olyan módon kapcsolódnak össze, hogy mások élethelyzeteinek feltárását tényközlésként tapasztaljuk meg, de írás közben megmarad Bátyi Zoltán érzelemközpontú magatartása, még akkor is, ha nem azonosul velük; mindenképpen érezzük érdeklődését és szimpátiáját.

    Vajon volt-e valami rendező elv a 42 novella kötetbe szerkesztése során? Valószínűleg nem ez vezérelte a szerzőt a könyv összeállításakor, mindenesetre képet kapunk a korabeli város mindennapjairól, a mai élethelyzet alakulásáról, a hírhedt „Csillagbörtön” zárt világának valóságáról, de erről majd később szólok még.

Bátyi Zoltán novellái tömörek, koncentráltak, nyelvezete, mondatfűzése annyira színes, hogy már szinte előre várjuk, hogy a hétköznapi emberek mindennapjait valami meglepő esemény tegye felejthetetlenné vagy éppenséggel megdöbbentővé. S miközben kíváncsian várjuk, hogy mi történik a Kárászcsoda című novellában az ékszerbolt kirakata előtt meditáló Pilingerrel, – akinek az arany csillogása nem dobogtatja meg a szívét – megjelenik az Angyal, megidézve a szegedi nők szépségét, s képzeletben visszarepülünk 1498-ig, amikor Szeged szabad királyi város lett. Pilinger életútjában saját egyetemi éveim is felidéződnek, amikor a fiatal egy JATE klubnak nevezett pincében keresgélte vastag tömegben az igazi szerelemt.

     Miért annyira figyelemreméltóak Bátyi Zoltán novellái?  A választ igazán könnyű megadni, hiszen az általa felsorakoztatott karakterekkel olyan emberi reakciókat jelenít meg, amelyeket valamilyen formában és  más környezetben, mi, az olvasók is sokszor átéltük már. Bátyi Zoltán írásai olyan tényközlő történetek, amelyek szépirodalmi igényességgel születtek, a karakterek mikrovilágának feltárásakor nemcsak egyéni életszituációkról olvashatunk, minden esetben az értelmezéshez szükséges társadalmi-gazdasági korkép is kirajzolódik. Ennek a következetes írói attitűdnek egy jellemző darabja a De hova tűnt a bajnok című novella. A győzelemre esélyes befutó célba érkezését azonban mindvégig hiába várják a lelkes szurkolók. S miközben sürgetik a magyar válogatott, Csumi megjelenését meggypiros trikójában – aki már átkarikázott számos versenyen fél Európán – mindent megtudunk az emberek életmódjáról, és arról is, hogyan szépült, csinosodott a néphatalom, s hogyan legyen az ember mindig naprakész, mert a tanult szocialista ember egyeik legfontosabb jellemzője a tájékozottság.

    Valamennyi novella lezárását a csattanó jellemzi, a történet végén mindig van valami meglepő, valami váratlan, így a végkifejlet elgondolkodtató, érzelmileg hatásos, katarzis élményt generáló. A végkifejlet okozta drámai feszültséget követhetjük nyomon a Zöld asztal című novellában is, amelyet a szerző saját emlékeinek megjelenítése tesz hitelessé.

Egyszálú cselekmény, egyetlen központi esemény vonul végig A biztosító pedig fizetett című novellában. A történet magja egy haláleset körüli bonyodalom és a halotti torban megjelenő személyek hiteles bemutatása; a halottbúcsúztatást követő események és a személyek reakcióinak már-már groteszk módon történő részletezésének leírása sokáig visszhangzik az olvasóban. A szerző a narráció és a belső monológok segítségével zárt konklúziót fogalmaz meg, olykor kissé didaktikus módon történő értelmezéssel.

    Bátyi Zoltán már az expozícióban megteremti a mű atmoszféráját. Nagyszerű illusztrációja ennek a magyar gulyás elkészítésének története. A 70-es évek elejéhez kapcsolódó leírás színhelye egy kis csehszlovákiai falu, ahol az őslakók olvasatában a kutyáknak szánt belsőségekből és csontokból lehetetlen emberi fogyasztásra alkalmas ételt készíteni. A Tisza partjáról érkezett, ’elcsatolt’ magyar háziasszony remek pörköltje azonban feloldja az eredendő ellenszenvet és összekovácsolja a közösséget. Felejthetetlen írások sokasága követi egymást a lapokon, hangulatok és furcsa érzések kerítenek bennünket hatalmukba a Rongyos mesében, ahol a hontalanok világába érkezik az olvasó, s próbálja elhinni, hogy egy ’outsider’; a könyvtár melegében védelmet találva, adott élethelyzetében ismereteinek bővítésével képes egy televíziós vetélkedőn egy 10 milliós nyereményt megszerezni.

     Maga a történet meglehetősen elképzelhetetlen a valóságban, mégis szívmelengető, hiszen mindenkor munkál bennünk az emberi együttérzés, akárcsak abban az esetleírásban, amikor a méregdrága szaloncukor elérhetetlensége miatt lamentáló nyugdíjas házaspár egy ismeretlen, segítőkész vásárló jóvoltából átnyújtott húszezer forintos bankjegy segítségével mégis hozzájuthat az áhított karácsonyi édességhez.

     Különleges novellák a szegedi „Csillagbörtön” életét feldolgozó írások. A rabsors ismerete a külvilág számára tabu, azonban Bátyi Zoltán számára megnyílt a kapu. Egy vele készített könyvbemutatón megtudjuk, hogy már gyermekkorában is nagyon vonzották az épület belső titkai, hiszen ott lakott a létesítmény közelében, s már joghallgatóként alkalma nyílt a benti életkörülmények megismerésére.

A Térdel a király meggyőzően hiteles leírása egy gyilkos személyiségében és viselkedésében történő változásnak; a csillagos gyilkosok legtöbb esetben erőszakos bűncselekmények elkövetői, így az olvasó azt is megtudhatja, miként történik az elítéltek kivégzése, abban a korszakban, amikor az Elnöki Tanács a kegyelmi kérvényt elutasította és a börtönudvaron felállítottak a bitófát. Az egyik legmegdöbbentőbb – valós eseményekre épülő – novella a gyűjteményben a Négyszer szúrt a kés. amelyben a testvérgyilkost szabadábra helyezését követően anyja várja az épület előtt. A csattanó igazán váratlan, az anya revansot vesz, s alvó fiát ugyanúgy négy késszúrással megöli. A jegyzőkönyvekből pedig kiderül, hogy az előzőleg megölt testvér lopott autóval apjukat ütötte el.

     Bátyi Zoltánt hajtja a történetek igézete, a mesélési kedv és a nyelvvel való játék öröme. Hihetetlenül szemléletesen tudja papírra vetni, amit látott és megtapasztalt. A témák egyszerűen feltörnek és a kreatív alkotás folyamatában megvalósul a tartalom és a szerzői, szövegbeni én összhangja.

Bátyi Zoltán az írói fantáziaműködés által alkotott „szimulációs térben” mozog, de úgy hiszi, a világról s az általa ismert környezetről teljes és objektív képet tud adni, hiszen a ’virtuális alkotói játszótéren’ zajló folyamatokat eredendően valós események határozzák meg. Bátyi Zoltán novelláskötetének olvasása egy Gustave Flaubert-idézetet juttat eszembe, ezzel zárom írásomat. Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog.

Areion Könyvek, 2025

Csontos Márta kritikája legutóbb a Szöveten:

Csontos Márta: Egy kivételes poétikai szövegrendezés margójára