Kovács Jolánka: Ezek itt azt mondják

Kovács Jolánka

EZEK ITT AZT MONDJÁK,

meghalt a mamám, csokit hoznak,
ölelgetnek, van, aki sír, minek sírnak,
ha csokit adnak, minek vannak ennyien
a nappaliban, ott már nincs levegő, csak a füst,
apa bejön értem a szobámba, kivisz közéjük,
nem látok semmit, egybefolynak az arcok,
sóhajtások, hangok, annyit értek csak, hogy istenem,
mi lesz vele, szegény kis drága, szegény
kis árva, meg hogy hihetetlen, meg hogy
borzalmas, semmit sem értek, apa,
mi az, hogy meghalt, mi az, hogy árva,
mi az, amit nem hisznek el, mitől félnek ennyire,
apa nem tud semmit, apa nem válaszol,
felkap az ölébe, magához szorít, ki akarok
menni innen, de körülvesznek, odajön
a nagyi, odajön a Bözsi nénje, odajön
a Pali sógor, odajön a keresztapám, odajön a
keresztanyám, odajön a szomszéd néni, a füstből
jönnek elő, fekete szellemek, apa, apa, minek
vannak itt ennyien ma, egyikünknek sincs
születésnapja, engedj el, engedj el, és apa elenged,
a szobámba rohanok, az ajtót becsapom,
itt fogok várni, itt én, péntekig, ha kell,
nem eszem, ha kell, nem iszom, mama
azt mondta, hazajön pénteken, és többé
nem megy vissza, mama, ha belép, mindjárt
ablakot nyit, kinyitja majd mindet, a nappali
fényes, a nappali gyönyörű, a nappali játszótér,
hogyha ő hazatér, és mama tudja, mi az,
hogy meghalt, az előbb csak teszteltem apát,
tudja-e ő is vajon, de nem, fogalma sincs,
én viszont tudom, mert mikor Cirmit kerestem
nagyon, mama megmutatta, hol van, a fészerben
feküdt, aludt nyitott szemmel, mama azt
mondta, meghalt, hát ez az, és én mindig
korán ébredek, sokszor láttam mamát, ahogy alszik,
de sose nyitott szemmel, hát nekem senki
ne mondja, hogy meghalt, mert mama él, Cirmit
ezek közül senki sem látta ott, a fészerben,
csak mama meg én.

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten: