

Aranyi László
Postponed Execution
Amíg a haiku legtöbbször természeti pillanatkép, s senryū az emberi gyarlóságokat veszi célba. Miért ne telítődhetne olyan minőségekkel is, mint az abszurd, vagy a morbid. Az „Elhalasztott kivégzés” című senryūban bakó a vesztőhelyen összerókázza a fűrészporral, fahánccsal teli kosarat, amelybe az előírásoknak megfelelően a delikvens „okos” feje szokott repülni, amikor a kivégzőeszköz elválasztja a törzstől. Magyarul: „Elítélt röhög… / Vesztőhelyen a bakó / fűrészporba hány… Miért történt így? Annyira részeg, vagy elborzadt iszonyú munkájától? A senryū nem engedi, hogy ezt eldöntsük… A kivégzés adminisztrációja viszont szétesik, s a három sor felmutatja, a halál körüli emberi szerepek sokszor milyen nevetségesek tudnak lenni. Irodalmi párhuzam: a fekete humor, az abszurd és az egzisztencialista groteszk határán egyensúlyoz ez a művem. (Akadnak még hasonlók szép számmal…) A vizuális változatban a torzított, nehezen kibetűzhető szöveg válik hányadékká. A senryū adja a csontvázat, de a kép ehhez hozzáad egy fullasztó, lázas atmoszférát. Olyan, mintha egy kivégzésről szóló rémálom utolsó, széteső képkockája lenne, ahol végül nem az elítéltet, hanem a helyszínt, a fűrészport és a hányást őrzi meg emlékezetünk.
Aranyi László legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
