Budavári Zoé: Józan részegség

Budavári Zoé

Józan részegség

Az utcák magányát valakivel megosztom
Józan részegségemben.
Valakivel, aki a bőröm alatt lakik
És erősnek érez.
Teljes vagyok, akár az éjszakai ég.
Sötét szagú hangon dúdol.
A holdsarló éle már kifelé villan.
Ezüst ízű ígéretekkel hizlal,
Míg karcsúvá érek,
Mint a tavaszi üresség.
Valakivel, aki azt hiszi,
Egy gondolat elbírja a súlyom,
Vagy legalább a lidércek táncolhatnak rajta.
Valaki, akit magához ölel az éjjeli ég,
És nem sebeznek a szilánkos utcalámpa fények.
Aki elég magasan száll, hogy ne akadjon fent
A tüskés szövevényeken,
Akinek talán csak Isten szabhat határt.
Valaki, aki holdfényben áztatja páncéllá nemesült bőrét.
Ez védi őt a lidércektől,
Nehogy elragadják az álmok földjére.
Aki földi virágot csak az égtől fogadna el,
Aki mindig és mindenhol azt a gyönyörű sötét eget keresi
Amibe nem merült el.

Budavári Zoé verse legutóbb a Szöveten: