VERS

Márkus László: Négysoros versek

Töprengés

Csészémből lám, megittam
Teámmal együtt a Holdat.
Oly békésen hintált az ágon,
Ott lesz-e vajon még holnap?


Sziklaszirt

Álmomban sziklaszirt vagyok,
Sasok és zergék otthona.
Fölöttem vakítón kék ég,
Lábamnál gyopár, mormota.


Átfedések

Tükrödön ma ne kérd számon,
Hová lett az ifjúságod.
Benned lapul most is sármja,
Lelked rejtett hajlékában.


Alkony

Mint vonzó luxus prosti
Úgy borult rám az alkony
Lángja vibráló bíborszín
Ám csókja rideg s karcos