VERS

Lencsés Károly: A levél

magára hagyott zátony a mellkas.
haza küldött levél. szárnyrebbenés.
feljajduló érkezés.

mintha el sem ment volna.
olyan érzés. fakadó rügy a kéz.
elsimul a sorok rendezetlensége.

születés

tajték hánykódik sziklán. örjöng,
robban és habjai az ég pamutfelhőivel
keverednek.

lesodródott ékezetek merednek
uszadékfa csonkjaiként. viharban
villám harap hegyükbe árnyékot.

lassan, de csak lassan éred el.
mire megfoghatnád, elillan
a viszontlátás és a sorok közül többé nem
akarsz visszatalálni.

elátkozott levél