Kalász István: Kihúzni

A kéziratfiókban van lenyalt konzervnyitó cukorkaszagú
papír sok érthetetlen belezett szó jele torokhang jelzője
van elutasított kérvényből szívkifulladás a szomszédból az utcára
pakolás és a misére hívó sztálin orgona van kórházporta apa zacc
maradéka az örökre elfekvő teremből anya jegye fényes van
üres mell döngetése igazolás füzete a tudathatáron átdobott gyerek
van belapult kislabda rágódott alma megrúgott kutya emléke
zsebkendőn a gyávaság szaga félelemhez toll szemüveg van fél
mű és fél lábon kivárás ösztöne van temetés fényképe
és az alatt ki – talán isten – tudja minek az örök derengő melege.