Kiss Tamás: Valósággal abszurd… (5.)

Kiss Tamás tusrajza (Részlet)

Te beoltattattattadtad magadat?
Én? Igen, meg a kutyát vittem de nem oda
Hova?
Odahova, ahol őt oltották a veszettség ellen biza!
Szóval, akkor: beoltattattattad magadat?
Persze, beoltattattattam magagamamat.
Mivel?
Mivel rohadtul félek a félelemtül meg aztán attul…
Pfizer?
Pajzer?
Nem! Pfizer?
Valami ilyesmivel nyomtak ide-oda nekem is, de fájt az a Pájzer!
Én a szekrényt szoktam vele fölemelni vele, ha beragad az ajtaja
Ja? Akkor te nem adattadtad be magadnak azt a pájzert?
Hát dehogynem, én kérdeztem tőled! Nem érted?
Nem, mert az egyik doki meg azt mondta, hogy vegyem föl a sinofarmot is!
Az rossz!
De kinek köll farm? Főleg, ha olyan sino, vagy mi…
Hát van neked kerted!

Kávészünet cillittel…

Bepiszkított az ágyamba a kedvesem
De megengedem neki, mert szeretem
Szőrét simogatom nyakát ölelem
Farkával meg a fülemet kefélem

Beszorult a gatyámba a telefonom
Miközben üzenetet küldött a telekomom
Halk zeneszó kattog a fenekemen
Én meg a vakcinám után epekedem

Már délelőtt és kora délután is jön a Murdoch nyomozó
Ebéd után föltűnik a mindig szétszórt Colombo
Közben a pszichiátrián időzik Monk a flúgos zsaru
A Cobra 11 hősei meg kiröpűnek az autópályáru
Mindennapi krimi-menünket add meg nekünk holnap is
Jöjjön el újra a Nagykövet lánya
A fölturbózott Szívek szállodájába!

Kérsz egy kis sütit Bözsikém?

Tudod mióta meghalt a férjem is
Azóta oly nagy a nyugalom
Veled meg a Marissal csak a szöveget kavarom
És a 200 első randira utazom

Ingyen van, tudod?

Álom és szerelem, Bűvölet meg minden
Ami kell, hogy az ember épphogy élhessen
Más világokban, más korokban, másképpen
Itt és most vajon miért nem?
Mi is az abszurd?
A tündérmese vagy a politika?
Mi hat jobban?
A jósnő szava vagy a nyugtató tabletta?
Ne hallgass a szavakra, se a mellékhatásokra
„Ne törődj semmivel” – hangzik a megváltó tanács
Élj, ahogy tudsz, aztán úgysincs tovább…
Valósággal abszurd…
Ez a „normális” talán?

Ma sem vette fel az orvos a telefonom…

Eső várható, hideg és szél
Ezt mondta már tegnap is a telefonom
Hosszú alsógatyát veszek
S a hólyagomon gondolkodom

Szembe bambul velem a kuka magány
Zúgva motyog valami emberit a bojler a konyhán
Rég megfőztem már a levesemet
Hozzá meg a rágóssá lett kenyeremet

Azt hiszem nem lennék a helyemben
Másokéban sem, meg ők sem az enyémben
Keresztszemes tragédia-öltés lett az élet
Zakkantságot kongatnak, süketeknek beszélnek
Válaszokat váratlan harangkondulások adnak
Megfagyott rózsabimbók avaros talajra hullanak
Végleg elcsitul egykor üvöltő sokszáz fickós ének
S a kihalt jeges színehagyott földön kismadarak beszélgetnek

Életszünet…Teljesen abszurd…

Kiss Tamás verse legutóbb a Szöveten:

Kiss Tamás Abszurd-sorozatának előző darabja a Szöveten: