Márkus László: életed kusza szószedet

keveredik benne minden
boldogság bánat
álom meg valóság
rímes és rímtelen
fény szemed sarkában
egyre ritkábban dereng
reggelente bambán vigyorogsz
vakult tükrödben valakire
ki nem hajaz egykori önmagadra
gyakorta feleded a jót
vélt és valós sérelmeidből
krokodilbőrt növesztesz
bátorságod tovatűnt
lépted lassult
árnyékodnak is biccentesz
elmédben skiccelhetsz ugyan
új életet új karaktert
de ne feledd
mindez vázlat csupán
pedig tudod kellene
ott
legbelül
sosem vagy egyedül

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: