Lencsés Károly: Kitaposott csizmák sarka

„Gyárak árnyékába” barna, szomorú fű nő.
Kitaposott csizmák leszakadt sarka, összegyűrt vizes flakonok, izzadság,
Talán, mint az óriási falak egy kihullott darabja. Oda tartoznak a rácsok mögé.
A fal tövébe, az árnyékába.

Lézengő varjak tipornak közöttük.
Férgek a föld alól is odasereglenek.
Bele-belerágnak, és kiköpik a szemetet.
Rágós kemény a fa. Ízetlen műanyag vacsora.
Könnyű lányok bugyi nélkül, álltukban vizelnek oda.

Forró ég, szárazságtól kitépett ádámcsutka-ültetvények,
Részeges csillagok felhőpáholyban ülve vihognak, köpködnek a földre.
Esik. Ragacsos nyáleső. Csattognak kelyhek, hej, igyunk még.
A paraván ledől, és a bábok elszabadulnak.

Rohadni kezdenek rossz ádámcsutka-ültetvények.
Felsír egy gyerek, aki az ebédet hozta. Apja nyakán madzag,
Ledől fölé egy részeg csillag, megrántja, és elengedi.
Zuhanás, s mire földet ér, lesz elhagyott cipősarka. Flakon és szemét…

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten: