Home / Csikai Gábor: Elindulsz hát

vázold fel, hogy mennyit élnél,
ennyi nyárnál, ennyi télnél,
lassanként már felragyognak
szívedben az elhagyottak

hiszen széppel telve pince,
telve padlás, lelked kincse
itt fekszik már kiterítve,
és hogy az éj bekerít-e,

arra várod még a választ,
mert amit az ég alá raksz
az örökre ottmarad tán,
föld indultán, hold szakadtán

is megpihensz a fák alatt,
és amerre a vágy haladt,
arra te is tovább baktatsz
szíved mélyén virágmatrac

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:

Egy hozzászólás a(z) “Csikai Gábor: Elindulsz hát” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük