Holczer Dávid: Ok és okozat
Mióta megdöglött bennem a kényszer,
hogy becézgetve és babusgatva etesselek,
a francia közhelyek lettek kedveseim:
Adieu normalitás, bonjour elegancia!
Addig tömtelek mindenféle jóval,
míg magamban hagytalak éhen halni.
De nem, én egyáltalán nem éhezek.
A mellékutcákon trappolva is a
Concorde tér kövén koppan talpam.
Robespierre
kifejezéstelen arcaként gurul
felém minden jelentéktelen kavics.
Beléjük rúgok és a Rajna
rezzenéstelenül tovább folyik.
A csapból nem sör és nem korsóba;
egy úriember pezsgőspohárból
minden bánat legkeserűbbjét kortyolja.
Minden betört ablak
a forradalomról tanúskodik,
nincsenek elhagyatott laktanyák.
Nincsen költészet,
csak túldíszített nagyzolás.
Itt hagytalak téged elveszni.
Nem elengedés volt, csak
egy másik tudatállapot.
Talán próbáltalak menteni,
talán belöktelek a tömegbe,
de lehet nem is ismertelek.
A bennem dolgozó
óramű viszont biztos megállt,
nincsen több rejtett kattanás.
Adieu titkok, adieu elegancia!
Dőljön rátok Párizs,
hogy ne kelljen lángba borulnia.
Holczer Dávid verse korábban a Szöveten:
