VERS

Holczer Dávid: Ok és okozat

Mióta megdöglött bennem a kényszer,
hogy becézgetve és babusgatva etesselek,
a francia közhelyek lettek kedveseim:

Adieu normalitás, bonjour elegancia!
Addig tömtelek mindenféle jóval,
míg magamban hagytalak éhen halni.

De nem, én egyáltalán nem éhezek.
A mellékutcákon trappolva is a
Concorde tér kövén koppan talpam.

Robespierre
kifejezéstelen arcaként gurul
felém minden jelentéktelen kavics.

Beléjük rúgok és a Rajna
rezzenéstelenül tovább folyik.

A csapból nem sör és nem korsóba;
egy úriember pezsgőspohárból
minden bánat legkeserűbbjét kortyolja.

Minden betört ablak
a forradalomról tanúskodik,
nincsenek elhagyatott laktanyák.

Nincsen költészet,
csak túldíszített nagyzolás.

Itt hagytalak téged elveszni.
Nem elengedés volt, csak
egy másik tudatállapot.

Talán próbáltalak menteni,
talán belöktelek a tömegbe,
de lehet nem is ismertelek.

A bennem dolgozó
óramű viszont biztos megállt,
nincsen több rejtett kattanás.

Adieu titkok, adieu elegancia!
Dőljön rátok Párizs,
hogy ne kelljen lángba borulnia.

Holczer Dávid verse korábban a Szöveten: