Debreczeny György: örömtűz

kollázs Gágyor Péter Ez volt c. kötetének verseiből

a vonat csörömpöl szerénytelenül
sosem hallott katonazene
négyszögletes konzervdobozok zörögnek
szállnak a kerek semmibe
a fák törzsén repedezik a féreg
görbe a karmom a kardom mint az ág
fektéből bújik elő a feketeség
hol feketerigó kaparászott
és néha rám esett
fekete vonat szerénykedik csörömpölősen
megzörgeti az ablakot
könnyek csikordulnak
és könyvek béna gyávaságban
a hegyek mögött groteszk mesék
elkoptok
elloptok
ellopjátok a tengert
áthajolok a pofid
a profit fölött
apám kialudt és a forró homokban hever
álmélkodik kidobott szavainkon
távolabbra tekinget vissza
pénzt termelek mikor telefonálok
kiürül a lélek feltöltőkártyája
magyarázd meg nekem walter
miért rohadt egy szakma ez
miért van rozsdás szögekből a glória
a kísértetnek narkózis után
hülye vicceket meséltem
de a színház csalfa szerető
megzörgeti az ablakot éjjel
aztán lesújt a puskatussal
sosem maradnak magukra az örömtüzek
örömtűzparancsok

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: