Ebben a k. medencében
erősebb a nehézkedés ereje
a lég nyomása
a tél hosszabb
maróbb pálinka zúg a testben
itt gyorsabban esik
rám a súlyzó
a felhőből ki a só
itt az árok-lábra-állás
kétszer olyan hosszú
a napra tett víz lassabban tisztul
mintha félne
hogy eltűnik fel az égbe
ahonnan névtelen jelentés
előjön meg jön elő ítélet rólam
hogy túlzottan sok bennem
a lélekrészlet és mondataimból
a szavak egyre a vég felé repülnek
ebben a medencében így
állnak a dolgok összelökve
kötve mondom én… meg még
azt vigaszul hogy mindez
után tavasz jön meg nyár
és a tópart téged vár.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?