VERS

Bartha György: (fénymásolat – herkules gyermek)

az olümposz környékén az volt a szokás
hogy a környékbeli falvak lakói fel-feljártak
a hegy lábához és áldozatokat hoztak
isteneiknek jól tartották őket főleg a mézsör
volt a kelendő anyám pedig mosott rájuk
s öt évesen én kísértem hátamon cipeltem a teknőt
s a kisistenek ezért is gúnyoltak teknősnek békának
jól megjegyeztem arcukat a főisten néha kikelt
kényelmes székéből körüljárt meg-megállt anyámat
méregetve bár az asszony magában már nem érdekelte
csupán fürge mozgását csodálta én pedig segítettem neki
teregetni szárítani a kimosott ruhát de az apám
soha egy pillantást sem vetett rám hamar visszatért
megszokott helyére hogy megfékezze a tivornyázó
kisisten társait akik közül sokan kihasználták figyelmetlenségét s
a maguk önös kicsinyes harcaik miatt el-elhagyták
olümposzt ilyenkor dühbe gurult s láttam az
időtlenségben is vénülő arcát
elszórt néhány kisebb de hangos villámot figyelmeztetésül
az emberek elmenekültek s a rend békesség
ismét helyreállt a felhők felett

Bartha György herkules-sorozatának előző darabja: