Lövei Sándor: Része az egésznek

Beszélek hozzád
iránytalanul, mint a szél,
a számat verdeső esőben,
télbe menően
megállok ott, ahol laktál,
ablaktalan raktár a házad.
Téged is ide zártak,
falak mögé, falakba
porladó mész közé porladó mésznek,
hogy része legyél az egésznek.
Egyetlen homlozattá válva,
az utcára kiállva,
engem fogadsz,
mielőtt a télbe sétálok el,
nyárban telt vérrel,
elevenen,
nélküled mégis csonkán,
még kiáltanám,
gyere velem egy újabb télbe,
fehérből a fehérbe
légy velem farkasvakság,
havazásban elkóborolt lélek,
ha már nem lehetek veled együtt
része az egésznek.

Lövei Sándor verse legutóbb a Szöveten: