Kalász István: Mikor átmentél az R. úton

A zebrán megállsz. Szemben az irodaház
homlokzatán tükröződik az ég. Ezt meg kell
írnod: a bejárat mellett a három férfit.
Öltönyben nevetnek. Hangosan. Önelégülten.
Ezt kihúzod. Pontatlan. Hagyod el azt is hogy:
magabiztosan nevetnek. Írod ezt: A homlokzaton
tükröződik az ég. És a felhők mozognak.
A bejárat előtt autó áll meg fekete. Mint a
férfiak öltönye. Ez pontos. A férfiak nevetnek.
Az egyik férfi rágyújt. Az alacsony szőke. Ebben
a mondatban csak a szőke precíz. Meg hogy rágyújt
a férfi. Aktatáskáját a földre teszi. Fújja a füstöt
az égnek. Nyílik a fekete autó ajtaja magas
férfi szemüveges száll ki. Ez a férfi megáll a
három előtt üvölt. Mi van itt maguk mit állnak
indulás mars dolgozni. A szőke férfi eldobja a
cigarettát ez pontos kijelentés az irodaház
kék. A három férfi megy az épületbe a cigarettafüst
lebeg nem oszlik. Onnan. Ahol a három férfi állt.
Ez pontos de nem írhatod. A füstfelhő fehér
miért marad meg ott? Állsz az utca közepén a lámpa
zöldre vált az autók felzúgnak. Nézed a füstöt.
Ami egyre lebeg a bejárat mellett. Alatta álltak
fekete öltönyös férfiak. Ők most bent sápadtan a
liftre várnak. Félnek? Lehet. Biztosan csak azt
tudod: az irodaház homlokzatán az ég és te
állsz várod hogy a kis fehér felhővel mi lesz.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: