VERS

Köves István: Papírpohárból

Manapság faluhelyen könnyebb, már
nem jár az üveges hintó a bokrétás lovakkal,
kikísérés, gyászmenet sem dukál senkinek,
mélyhűtőből teszik a távozót a ravatalozóba.
Cédéről szól a szentséges mise, rendelt temetés,
tálcáról isszuk, papírpohárból a búcsúztató felest,
állva, lesünk körbe, melyikünk lesz a következő,
tudjuk, errefelé nem válogat a halál, vaktában vág,
s nem nagyon válogat a pap, a pópa sem.
Búcsúztat a hajnali harang, kormosan kondul,
szedett-kötött csokor is kerül a bolti mellé,
a mihaszna-rossz ember temetésén is annyi a nép,
a virág, a szalagos koszorú, a füstölő, a még mi,
mint a szeretett, megsiratott, jó emberekén,
a félvak mindenkié kutya rémülten kering
a kifelé sorjázó gyászolók csoszogó lábai közt,
az emlékeket búcsúztató, zászlós csöndben azért
a kellő pillanatban csak átitat mindent az áhítat,
közbe már csak a temetőkapu nyikkan sarokvasán.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: