Debreczeny György: besüt a nap a földbe

kezdetben vala az ige és a hidrogén
egysejtűből emberré lettem
előmásztam az állatokból
és annyi káprázat vak látomás után
milyen feledhetetlenül szép volt nekünk
a ganajtúró bogár

örülj hogy a földön élsz és embernek születtél
ha azt mondom: végtelenség
egyszerű játék semmiség önműködés lét
szabadalt tér-hepe-hupa
fekete ködök és piros csillagok
bármely galaxis-fürt bármelyik ágán

a mindenség mibennünk tombol
ami cselekvés – mind erő
a galambnak mondtam: buddha
szerettem én szépséges asszonyt
ó örök élet mennyországa
bármit teszek: szakadatlan átmenetek

a nap besüt a földbe
az ideggyógyászat mögött
próféták bölcsek világtervezők
nem maradt más mint pénz gyufa
vasút golyóstoll ródlipálya és túrósrétes
szállok lengek hullámzok csapódom

a jegenyesoron skálázik az avantgarde:
nagy mámor volt – de ma kevés már
helyben topogni tévedni emberi dolog
legszebb üveg a nem üveg reccs-ropp
itt halok meg finnugorul
a hármas-határ tündöklő hegyén

Tamkó Károly ne sirass!

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: