VERS

Soltész Dávid: légüres terem

puszta létem, mint légüres terem,
ágy helyett magányos székek.
egyik foglalt csak, hisz felette lebegek.
a teremben már semmi sem terem,
virágaim s egereim itatva
élettelenségben a csend robbant.
szemben vártalak,
hátha előttem foglalsz helyet.
macskám dorombolását hallgatom.
immár nem sivár a terem!
a teremben élet teremtetett!
fel is kaplak, kis szőrcsimbók,
varázsoljuk csordultig a termet!

Soltész Dávid verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .