VERS

Torma István: Most befelé hallgatózom…

Most befelé hallgatózom, nem érdekel, hogy mi van kívül.

Nem hallgatom, ahogy szállnak a varjak, zúg a szél, hajlanak a fák, suhog a fű. Nem figyelem a szú percegését, a kutya lihegését, macskám ugrását. Repülőgép sem zúg, nincs hangrobbanás.

Nem csobog víz, nem rotyog az ebéd, a kád sem telik, a pohár félig, a zacskót kidobtam, tányérom üres, a tv, rádió sötét már. Nem szól a telefon és nem ketyeg az óra, nem reccsen a szekrény, nem nyikorog az ajtó, nem zörög a zárban kulcs. Láng sem lobban, öngyújtó sem kattan, csak csend van.

Hárfa sem hallatszik, pihen a hegedű, a dobok némák, néma a harang. Senki nincs a téren, a mozi is üres, színház sincs már.

Nem hallom unokám gőgicsélését, kicsi lányom szavát, hogy “Aaapaaa, huncutkodjunk….”.
Nem simogat kedvesem, nem liheg, nem sikongat, nem is szid és nincs már harag sem.

Most befelé hallgatózom….