Oláh Károly: [egy nap felemellek…]

egy nap felemellek
az óriások közé
felkészültél egy csendes hosszú útra …
meredek ösvény
egy melankolikus
szédülő keringő
melyben a virág elpárolog
mint a tömjén
hangok és illatok
visszhangoznak a levegőben
szirének üvöltöznek a fejemben
ajkaid borostyán illata belemar húsomba
és te
csak ülsz
a szomorú szép ég alatt
olyan lettél
mint egy pihenőhely