VERS

Farkas Arnold Levente: az emlékezés

A próféta
hajóra
száll, elnyeli
a bálna.

Aki nevét
„hordozza”,
a kalitka
lakója.

Valamire
akadna
kezed, ha ott
matatna.

prófétája ha általa szól most
hajdan az isten, bartók béla
szabó lőrinccel süt kenyeret
míg, szép ez a verssor nincs
hiba benne a társadalomban,
hajnalban majd prózát írok
holnapi napló, erdő mélyén
elpihen olykor nyugtalan elmém,
templomi csöndben csattan
a léptem betsziderágó

Citrom cincog,
citera,
cilinderben
cukorka.

Cifra cafrang,
„eszterlánc”,
cirógató
fácántánc.

Cékla, cédrus,
cérna, cucc,
játszi struccon
célba jutsz.

sodik cetli, pócsmegyer, húsz
július harminc, csütörtök,
a test tévedése néma
mozdulat, a feltámadás

énekel, angyalok őrzik
az emlékezés barlangját,
a feltámadás kezdete
a szó hallgatása a szűz

anyaméhben, a mélységből
kiáltok hozzád, szabadíts
meg, divatjamúlt ruhámat

kipróbált tűz emészti meg,
íze bornak és kenyérnek
a szövet sötét hajnala

Ezeket most
eldugom,
de hogy hova,
nem tudom.

Akkor se, ha
kérded „ezt”,
ez a kérdés
már kereszt.

Három gyerek
eloson,
kabát lóg a
fogason.