Csikai Gábor: Fénybe bújva

szívemen már nincsen hályog
ezért újabb utat vájok
előttem az acélhegybe
aki kijött azért megy be

mert neki ott nagyon jó volt
felettem az Isten trónolt
míg alattam halott földek
de engem már meg nem ölnek

hiszen lelkem hollók lepkék
tegnapelőtt már ellepték
és elviszik messze innen
ami semmim ami kincsem

de még megmaradhat így is
ami csoda ami krízis
nekem ennél több már nem kell
csak az amit mellém rendel

minden kezdet minden végzet
halott földem is már ég lett
és az Isten trónján újra
én meg állok fénybe bújva