Nem velünk ette meg, mi van abban? Vitte a lánynak, hogy majd együtt eszik meg. Pedig szép, finom sütemények voltak.
Rajtuk volt minden agglomerációs törekvés, hogy csakazértis olyanok lesznek, mint a fővárosiak. Holott a fővárosiak olykor olyan régiek, kemények, hogy fejet lehetne törni velük.
De ezek a majdnem vidékiek tökéletesek voltak. Túl szabályosak is, s ezért azt hittem, az ízükben lesz a hiba. Mintha hibának feltétlen lennie kéne, és többnyire van is, itt keleten. Ahol a kereskedelmi aktusok száma nem olyan sok. Szóval szépek is voltak, és vitte is a gyerek a lánynak. Nem itt ette meg, nem nekünk ette meg. Most nem hagyta, hogy a mi szülői szívünk hízzon a látványától, ahogy eszik.
Úgy látszik, felnőtt. Most nőtt fel, hogy hazagondol, és a haza neki most már a lány. Ez a lány. Mert volt már neki sok, de azoknak vitte, amit kell. Jóformán szívtelen, kommersz módon, tán sajnálta rájuk a pénzt. De az előző lánnyal próbálkozott keményen, az biztos. Pedig szép magas volt, sudár feketenyár, már ha van ilyen. Mert fekete volt a haja és hosszú, csak étvágya nem volt. Hát hogy is nevelhették, bár félig kisebbségi csoporthoz tartozó is volt, hát tán azért. Megtanult nem kérni, nem kunyerálni. De nem is várni semmit az élettől el. Hát hogy is tud egy fiatal étvágytalan lenni? Pedig próbálkozott a gyerek, vette a száz százalékos ananászleveket, hogy megédesítse magát velük. Mert úgy hiszitek nagy, járványtól való elkényeztetettségetekben, hogy ami belőletek jön az áldás, de legalább táplálék. Hát a gyerek is így és eszerint ízesítette meg az ondóját a lánynak. De úgy látszik, hiába. Mert ez, ez az újabb szeret enni, a sütikét biztos szereti. Ha a fiunk vele akarja megenni ezeket. De mintha szégyellte volna, nem úgy láttad te is?
Hogy már nem nekünk eszik, nem a mi örömünkre fal. Pedig hát nem árulás ez. Csakhát nem tud kettészakadni. Falna ő nekünk is, és közben nézné is örömmel telten, ahogy a választottja eszik. Csakhogy felnőtt, na.
Nagyobb az öröme, ha más eszi, amit szeret. Úgy látszik, e téren jól neveltük. És még a klímaváltozás se vitte el a jó szívét. Még.
Még nem emlegeti az éhségverte hordákat. Az emberinváziót.
Juhász Zsuzsanna prózája korábban a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?