VERS

Márkus László: Őszelő

Megérkezett, itt van újra,
Szívem megint lángra gyújtja,
Színes levél, vadgesztenye,
Rég nem volt a zsebem tele.

Szép emlék ez gyermekkorból,
Fenyőfáknak könnye csordul,
Fürge fecske, golyhó gólya,
Mind elinalt vándorútra.

Asztalomon álmos cincér,
Ő is várja tán a pincért,
Jól esik most a hegy leve,
Finom murci, ide veled.

Hozzá marék aszalt szilva,
Pár szem dió, megpucolva.
Hrabal pöröl a táskámban,
Ő sört inna, mandulára.

Nem vitázom, majd megbékül,
Fejem fölött kis kuvik ül,
Lopakodik már az alkony,
Cihelődöm, s elballagok.

Márkus László verse korábban a Szöveten: