VERS

Torma István: Keleti pu.

A Baross téren ültem, egy háttámla nélküli padon
Nő odaült
kényelmetlen volt
Hátunkat egymásnak támasztottuk
nagyon jó volt
melegség
izgalom
mondom, én már 10 éve nem,
érzi, tudja
elkezdett esni az eső
találkozzunk este az Erkel színházban, meghív
ahogy bemenekültünk a pu. nagy csarnokába, óriási zűrzavar, nyitva a hatalmas ablakok, beesik az eső
szél permetet hoz
elveszítjük egymást
nevét, adatait sem tudom
valahogy nálam maradt a telefonja
gondoltam felhívom az ismerőseit, ki ő
vissza kellene juttatni a telefont
nem tudom feloldani
észreveszem, egyik cipőm elvesztettem, így nem mehetek színházba
haza megyek, szépen felöltözöm
a telefont díszzacskóba teszem, meg ajándékot
vissza a Keletibe
hiába keresem, hiába várom
már ideje, ezért átsietek az Erkelbe
ott sincs
hogyan fogom megtalálni
az egyetlen nyom, a telefon
mi van ha átteszem a SIM kártyát egy másik telefonba
tudom, hogy ezt álmodom, meg kellene írni
azt is tudom álmomban, hogy ébredek, elillan az álom, nem emlékszem
felébredek
le kellene jegyzetelni, de ágyazás, szellőztetés, öltözés
úgyis elfelejtem, mire feléled a számítógép
és nem, sikerült lejegyzetelni
de nincs meg a nő
az az érzés kell nekem

Torma István legutóbb a Szöveten: