VERS

Magyari Barna: Sejtfalak mögött megágyazok

most éppen sziesztázik a líra
ruhád alatt pihen a képzelet
távcsővel nézi az ész ahogy
ajkad járdáin csókom lépeget

elmerengve a misztikus tájban
nagy habzó cseppekkel zuhog vágyam
a fény s a dörgés most ennyi volt csak
derűből mosolyba visz a mondat

pár hűséges szó lábamhoz simul
grillez a szívem arcod elpirul
bőrünkön átpiroslik az éden
fogócskázunk a hév vörösében

mert téged hívlak most minden ragyog
a sejtfalak mögött megágyazok
ölelés javít sors-kéziratot
két karod az O és én boldog vagyok

Magyari Barna verse legutóbb a Szöveten: