Home / Varjú Zoltán: Szívhang és hallgatás

Magyar Közlöny:
29/2022. (IX. 12.) BM rendelet
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX törvény
végrehajtásáról szóló 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet módosításáról
Megint tajt részegre itta magát a beste inger
kínozta a vágyait ilyenkor
bőszen üldözte a lányait míg az „édes“-anya
kiütve feküdt a kábulattól és nem azért esett
hanyatt az ámulattól amiért meghágta a párja
akárcsak egy kancát a kanos csődör
pedig álmában már leharapta neki tőből talán
magának az ujjak végein a körmöket
vagy tőröket szúrt szívközépbe érte
nem járt köszönet csak ébredés utáni ütleg
gyomorra fejre ahová még elfért néhány
csapás a testre ami él ugyan de a lélek már
rég halott benne mint akinek egyre menne az
amikor a kislánya egyike vérzett amit a párja
meg sem érzett mondva csatak részegen: -
mit rinyálsz(?) hiszen láthatod a gyermek él
csupán évente többször elvetél ha nem majd
segítek neki te meg dőlj be vagy dögölj meg
és dőlj hanyatt kezdődhet az ámulat mekkora
istenre leltél és ha már a végén mindent lenyeltél
szépen hozhatod a kaját piát és ne feledd az esti
pipát sem az imát ami kijár neked hogy legyen
miért füstölögnöd megalázva újra összetörnöd holnap
amikor a szívhangokat hallgatod az abortusz
előtt néhány elmeháborodott bűnöző miatt…

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Egy hozzászólás a(z) “Varjú Zoltán: Szívhang és hallgatás” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük