VERS

Juszkán Petra: Dobog még pici szíved

Hagyom, hogy elvegyenek tőlem
Fáj
Persze hogy fáj
Nagyon fáj.
Kérlek ne haragudj!
Ez az élet nem jó neked
Hidd el nekem
Nem kell világot látnom, hogy megértsem
Rosszabb már nem igazán lehet.
Kérlek ne ítélj el!
Nem könnyű nekem sem
De
Nem
Nem akarlak szomorúnak
Nem akarlak? Nagyon is akarlak!
Ó hogy szeretnélek angyalom
De dönthetek?
Mehetek egyszer is az elvárások ellen?
Kitagadnak, megköveznek lelkemig!
Szégyellek? A világért sem! Angyalom.
Eszembe sem jutna, soha!
Félek, igen. Nem vagyok erős.
Nem tudok kivételt tenni
Nem tudlak megnevezni
Vagy miért is ne? Adok nevet neked, legédesebbet
De milyet?
Csak ne mondd, hogy erre sem vagyok képes!
Nem nevettem majd öt hete
Nem hallgattam zenét, mely sírva nem fakasztott
Horgolni tanultam, nyugtattam magam
De téged is.
Hányszor mentem ki, csak el ne áruljalak.
Nem vagy rossz, ne gondold!
Legártalmatlanabb cseppség vagy.
Angyalom.
De az emberek olykor idegenek
Még a legközelebbiek is
Sajnálom
Sajnálom!
Nem tudok jobbat biztosítani
Csak ezt a poros buszt, göröncsös utakat
Kérlek bocsáss meg!
Egyszerűen nincs mit nyújtsak
Se diplomám, se munkahelyem. Se lakhelyem.
Férjem sincs, de talán partnerem se ha meghagynálak.
Jaj ne hibáztasd magad! Te nem tehetsz semmiről
Az én hibám
Csakis az én hibám
Sosem fogom magamnak megbocsájtani
Én vagyok a rossz
Én vagyok magam a szégyen
Felelőtlen!
Hogy mi lesz velem nélküled?
Angyalom. Édesem.
Nem tudom
Nem tudom
Bár mennék veled együtt
Az talán kevésbé fájna.

Juszkán Petra legutóbb a Szöveten: