Home / Juhász Zsuzsanna: Alibifiú

Szétdobta, szétdobta. Ugyan már.

Mit tehetett volna egyebet, ha nem hittél neki, hogy nem dolgozik.

Józanul is szét lehet dobni egy lakást. Végül is próbálgatja a szárnyait az a gyerek.

            Mielőtt kirepül a fészekből, tudni akarja, hogy mennyire szereted? Isten a fiáét adta az emberért. Neked csak pár berendezési tárgyat kell újravenned. És bizony tűrnöd kell, tűrnöd, szívem. Mert bizonyára meghallotta, tudja, hogy ő alibigyerek az ikertestvérével együtt.

            Te mondtad, hogy akkoriban nem lehetett nyíltan leszbikusnak lenni. Ezért férjhez mentél, és egyetlen fájó, undorító együttlétből lettek az ikergyerekek. A lányod talán nem hallotta meg, hogyan született, vagy nem érdekli. A lányok különben is viharedzettebben jönnek a világra. Könnyebben vonnak vállat vagy legyintenek csak. És könnyebben kerülnek vissza a régi kerékvágásba. De a fiad más. Ő tudni akarja, szereted-e úgy is, hogy alibinek született. Hát mondd el neki, amit nekem, hogy persze.

            Persze, hogy szereted, akárhogy is fogant. Ha azt akarod, hogy ne legyen tényleg drogos, mondd meg neki. És mondd annyiszor, ahányszor csak kell.

            És felejtsd el a szégyent. Az undort. A fájdalmat. Neki, a fiadnak bizonyosság kell, hogy azután megszeretted mégis. Mesélj neki a magzatkoráról, a gyerekkoráról. Arról, hogy mit adott ő neked. Mert lásd, jó anya lettél. Sőt, bevontál a nevelésébe egy csomó más női rokont is, az apjukkal is jó volt a kapcsolata. Nagy baráti, rokoni közösséget kanyarítottál köréje. Kihasználtál minden lehetőséget, hogy jó körülményeket biztosíts neki.

            Beszélj bátran az ügyességedről, a ragaszkodásodról, s hogy így, őt másokkal megosztva is képes voltál az anyja, az egyetlenje maradni.

            Hisz’ így van, nem? Te vagy vele, ha őrjöng. És te sikálod el a kirobbanásait. Mert tudod, érzed, hogy nem bántalmazott, zaklatott anya vagy te, hanem megkérdezett. Hogy szereted-e így is, mégis.

            Hát mondd el neki. Hogy befejezze a rosszalkodást.

            Te meg az önbüntetést. Mert folyton baleset ér, most se tudsz dolgozni jönni, mert eltört a karod egy kóbor balesetben.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten:

Egy hozzászólás a(z) “Juhász Zsuzsanna: Alibifiú” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük